KÖBLÉNY

KÖBLÉNY MADÁRTÁVLATBÓL

A Komlóról Szászvárra vezető útról elérhető zsákfalu története az Árpád-kor végéig vezethető vissza. Első írott említése 1325-ből származik. A név eredete vagy a régi magyar űrmértéket jelentő köböl szó, vagy pedig kutak, források bélelésére használt üreges fatönk neve. A források szerint plébániája a gazdagabbak közé tartozott, maga Köblény is központi szerepet töltött be a környező kisebb falvak körében. Ezek a települések azonban mára eltűntek, csak a nevük maradt fenn.

Az oszmán hódoltság alatt a végváriak hadjáratai és a kettős adóztatás is sújtotta a környéket, az igazi csapást azonban a felszabadító háborúk jelentették. A harcok végére Köblény elnéptelenedett, a birtokjegyzékekben pusztaként szerepelt.

Az 1720-as évektől a falu új birtokosai, a Petrovszky család jóvoltából megindult a szervezett újratelepítés. Az érkező német földművesek a környék falvainak többségével ellentétben nem evangélikusok, hanem katolikusok voltak. Ők építették fel 1799-ben a barokk stílusú Mindenszentek plébániatemplomot.

A falu földjei gabonatermesztésre kevéssé voltak alkalmasak, ezért főleg dohányt és szőlőt ültettek. A gyarapodó falu a dualizmus éveiben saját iskolát emelt. A fejlődésben az első világháború sem okozott nagy törést: a rá következő évtizedekben megháromszorozódott az állatállomány, 17 új ház épült a faluban, a lakosság pedig elérte lélekszámának a csúcsát 556 fővel.

A második világégéges komoly veszteségekkel járt: a lakosság ötöde elesett vagy eltűnt, majd a német nemzetiségűek kitelepítése tizedelte meg a falut. A megüresedett házakba a Felvidékről és a környező falvakból érkezett az új lakosság, akik mára beolvadtak a közösségbe.