MAGYAREGREGY

A Völgységi-patak völgyében fekvő Magyaregregyet a Komlóról Szászvárra vezető út szeli ketté. A fontos közlekedési útvonalon fekvő hely legalább a római idők óta lakottnak számít. A középkorban a pécsi püspökség birtokát képezte. Szerencsésen átvészelte a török hódoltsággal, majd a visszafoglaló háborúkkal járó zavaros időket. Magyaregregy azon kevés baranyai település egyike, ahol a középkortól kezdve állandó a lakosság, az itt élőknek nem kellett elhagyniuk otthonaikat és telepesek sem érkeztek tömegesen a faluba.

A megélhetést sokáig főként az erdő biztosította: fakitermelésből, fuvarozásból, vadászatból éltek. A XIX. században tömegesen ültettek gyümölcsfákat: körtét, szilvát, almát és diót termettek „Gyümölcsös Egregy” ültetvényei. Iparosok, köztük néhány német család költöztek a faluba, termékeik keresettek voltak az egész környéken. A XX. század elején a lakosság meghaladta az 1300 főt.

A második világháború utáni kitelepítésekkor az egregyiek egységesen kiálltak a falu német családjai mellett, így sikerült megakadályozniuk az elűzésüket. A következő évtizedekben a bányászat hatása bizonyult jelentősnek, sok falubeli talált munkát a tárnákban.

Magyaregregytől délre, az erdő mélyén áll Máré vára. A gótikus lovagvár a XIV. század elején épült, gyakran változó birtokosai a környék központjává, vásáros hellyé tették. Mátyás király uralkodása idején a neves humanista, Várdai Ferenc erdélyi püspök kezében van az erősség. A mohácsi csata után előbb a magyarok, majd 1543-as elfoglalása után a törökök végvára, de Szigetvár ostroma után elvesztette a katonai jelentőségét, őrsége elhagyta és fokozatosan elpusztult. A rekonstrukció az 1960-as években indult, a mára helyreállított erősség látogatható is.