Szárász
Szárász az Egyházaskozárról Lengyel felé vezető út mentén található. Baranya megye egyik legkisebb települése, egyetlen utcájában alig több, mint kéttucat állandó lakossal. Neve valószínűleg a száraz melléknévből ered és egy valamikori kiszáradt patakmederre utal. A falut az 1330-as években említi először írásos forrás, méghozzá templommal rendelkező, tehát jelentős településként.
A török hódoltság idején rendre adózó – vagyis lakott – helyként szerepelt az összeírásokban. Az 1680-as évekből is vannak adatok a szárászi lakosságra – a környékbeli falvakból elmenekült embereket is találtak itt ekkor. A visszafoglaló háborúk és a Rákóczi-szabadságharc idején azonban elnéptelenedett, a feltételezhetően magyar és szerb lakosok elmenekültek vagy elpusztultak. A birtokos pécsi püspökség viszonylag későn, csak az 1750-es években telepítette újra Szárászt, amelynek területe így jócskán megcsappant. A hamarabb újjáéledő szomszédos községek ugyanis rendre elbirtokoltak egyes földeket, így például a lerombolt faluhely is Kisvejkéhez került, Szárász pedig valamivel délebbre épült újjá.
Az új lakók elsősorban földműveléssel foglalkozó németajkú telepesek voltak. Az erdőtől elvett irtásföldeken a dohány és a szőlő volt az elsődleges termény. A gyarapodó közösség 1824-ben tudott újra templomot építeni magának.
A második világháború után a sváb lakosság jó részét érintette a kitelepítési kényszer. Helyükre moldvai csángó magyarok költöztek. A negyvenes évek végén Szárászon élt és dolgozott a csángók és székelyek etnográfiáját, dalkincsét, viseletét kutató és feldolgozó Domokos Pál Péter néprajztudós. Egykori házának falán emléktábla őrzi az emlékét.
Szárász nevezetességei:
- Barokk stílusú Loyolai Szent Ignác plébániatemplom
- Mátyás király kútja
Rendezvényről nem találtam információt.
